Friss levegő

Katim tegnap átjött. A maradék pörköltet melegítettem, amikor kétségbeesetten üzengetni kezdett. Mire visszaírtam neki, már hevesen kopogtattak a bejárati ajtómon. Pöri lerak, ajtó kinyit.

– Az a szemét Balázs! Már megint hülyére vesz – Ledobta magát a kanapéra, tejfel szőke haja szanaszét terült a piros huzaton, sóvárgó hangon kávét kért. Visszaszaladtam a konyhába, ő meg rázendített a régi nótára. Balázs tizenhárom év után elvált, majd azon a bizonyos éjszakán egy Teréz körúti kocsmában ráakadt Katira, aki rögtön a karjaiba vetette magát. Katim szerint, Balázzsal elvannak, nincsen semmi komoly kettejük között. Két hónap semmi komoly után kiderült, barátnőmet nagyon is zavarja pár dolog.
– Más nőkkel is találkozgat. Hogy lehet ez? – A feje még lejjebb csúszott a kanapé támláján, idegességében cseresznye színű ajkait harapdálta. Én hiába magyaráztam neki, ebből semmi jó nem sülhet ki.  Ez a pasi szagot fogott, megérezte a szabadságot és a fiatal nők bőrének illatát – Én ezt nem értem. Minden tökéletes volt – Újra elmesélte, mennyire odavolt Balázs fűszeres parfüméért, amikor először közel hajolt hozzá. Elmesélte a közös főzéseket, egyszer olaszos csirkét csináltak, mert a Balázs olyat is tud. Előfordult, hogy a csávó felugrott hozzá két üveg borral, de a második üvegig már nem jutottak el – Ezt más nőkkel is megcsinálja! – Katim felpattant, csípőre tette a kezét, szúrósan nézett a szoba végéből és magas sarkúja dühösen kopogott a padlón – Mondtam neki, hogy válasszon! Én vagy ők.

Szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik.
– Tudod, mi történt? Nézett rám, mintha hibbant lennék. Ennek már egy hete. Ez a baj a pasik nagy részével, minél kevesebb energiabefektetéssel akarnak minél több nőt megdönteni… – Ezt a mondatot csak a kávé kotyogása szakíthatta félbe. Kipördültem a konyhába, kitöltöttem a kotyogóból a fekete nedűt. Kivettem a magányosan a üldögélő pörköltemet a mikróból, és leültünk az étkezőasztalhoz. Katim csüggedten támaszkodott az asztalon, mutatóujjával köröket rajzolt a csésze peremén.

– Mi ez az illat? – szimatolt a levegőbe. Felnéztem rá, nagy lendülettel kitoltam magam alól a széket és odasétáltam a nappali ablakához. Annyi minden kavargott akkorra a szobában.


– Pörkölt, kávé, parfüm, olasz kaja, esetleg Irsai – válaszoltam.

Sokféle illatot engedünk be az életünkbe. Egyesek cirógatják orrunkat, másoktól azonnal megszabadulnánk, mégis minden illat, legyen ismerős vagy ismeretlen, képes megtölteni az életünket. Valamelyik végigkísér, valamelyik azonnal távozik. A legfontosabb, hogy mindig kapjunk friss levegőt. Katim meredten figyelte, ahogy kitártam a hatalmas ablak kopottas szárnyait. A hűvös tavaszi levegő pedig lassacskán besompolygott a meleg szobába, és hagytam, hogy ki vigye a szagokat.

Mit gondolsz?

Egy pillanatra megállni, hangosan nevetni, sírni titokban, elcsendesedni, belekortyolni egy bögre tejeskávéba, megfogni a gyermekünk kezét, örülni annak, ami bennünk és körülöttünk van. Ezekről a pillanatokról írok.