Állandó részegség

Ahogy belépsz az ajtón, megcsap a parfümöd fűszeres illata. Belekúszik az orromba, végigfut az ereimben egészen az ujjbegyemig. Úgy teszek, mintha észre sem vennélek, bizsergő ujjakkal pötyögök tovább a telefonomba. Hiába minden, megint összejátszik a tekintetünk, mint két komisz gyerek, akik a játszótéri homokozóból dobálják a padon alvó macskát. Imádkozom, menj már ki, ne is lássalak, de te mellém ülsz. A kabátodat rádobod a székre, ami köszönésképpen lebben egyet, majd megérkezik a műanyag támla peremére, és a ruhádról a maradék illat is rám talál, rángatni kezd, belemarkol a csípőmbe, vállamba, cirógatja nyakamat és tudom, muszáj megint rád néznem. Egy pillanat az egész, de újra eltévedek a szemedben, ami egy erdőre emlékeztet, sötétzöld lombokkal, kérges törzsekkel és eső mosta szürke kövekkel.

Ilyen az állandó részegség.

Amint az utolsó korty whisky hatni kezd és bódultan téged nézlek az asztal másik végén, rájövök, ennél közelebb nem kerülhetünk egymáshoz. Az első felnőtt döntés voltál az életemben és én először csalódtam magamban, nem akarok újra ebbe a hibába esni. Neked ő, nekem a kettőnkről itt hagyott furcsa gondolat maradt. Újra megfogadom, kerülni foglak, rögtön hazamegyek és nem leszek a játékod biztos pontja. Valamiért mégsem tudlak elhagyni, titkon figyellek, remélve, hogy észreveszel. Te felállsz és mellém sétálsz, majd szótlanul leülsz és figyelni kezded a fákról lelógó villanykörtéket. Mintha szentjánosbogarak lennének, akik az illatoktól bódultan a romkocsma felett köröznek. Közelebb hajolsz, átkarolsz és a fülembe súgsz ígéreteket, szépen begyakorolt szavak hagyják el a szádat. Mire a poharamban az utolsó jégkocka elolvad, már nem hallok semmit csak a formálódó ajkadat figyelem, meg azt az édes szeplőt pont a szád felett. Tudod, pont a szád felett üldögél az alkohol ittas hazugság és megint arra vár, hogy lecsókoljam.

Mit gondolsz?

Egy pillanatra megállni, hangosan nevetni, sírni titokban, elcsendesedni, belekortyolni egy bögre tejeskávéba, megfogni a gyermekünk kezét, örülni annak, ami bennünk és körülöttünk van. Ezekről a pillanatokról írok.