Karácsonyra

Hiszem, hogy mindenkinek van küldetése. Valaki bátorságával erőt önt másokba, egyesek könnyed életfelfogásukkal terheket szabadítanak fel. Hiszem, hogy tetteink pillangóhatása befolyásolhat, teremthet, utat mutathat. Abban is hiszek, vagyunk páran, akik ajándékba kapták hitüket, hitet Isten, a tudomány vagy a mennyei vasárnapi ebéd ereje iránt. Talán a Karácsonyhoz fűződő erős szeretetem pont ilyen ajándék. Megmagyarázhatatlan szeretet köt az ünnep csodájához, amely minden évben fényesebben jár át. Talán ez az egyik küldetésem. Megmutassam az ünnep valódi arcát azoknak, akik az ajándékokban keresik a választ. Hiszem, hogy az életünk apró és törékeny, mint a régi üveg karácsonyfadíszek, amelyeket szép selyempapírba csomagolnak. Fontos levenni a polcról, lefújni róla az egész évben rátelepedett port, óvatosan megtisztítani és felfüggeszteni a karácsonyfára.

Ma mindenki nézzen magába, és vegye kezébe a saját díszét. Legyen hálás érte, miközben szeretteire gondol. Jó lenne megmenteni a világot a haláltól, szeretni végtelenül, óvni mindenkit benne. Lehet túl sok önzés, gonoszság van már a Földön, ezért történik minden rossz, hogy vegyük végre észre mink van, mit veszíthetünk. Szeretném hinni, ha milliók szíve egyszerre dobban a mai napon, és a Jóisten lenéz ránk, akkor meglátja bennünk azt a fényt, ami a gyertyák lángjánál is erősebb.

Áldott, Békés Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog Új Évet kívánok!  

Mit gondolsz?

Egy pillanatra megállni, hangosan nevetni, sírni titokban, elcsendesedni, belekortyolni egy bögre tejeskávéba, megfogni a gyermekünk kezét, örülni annak, ami bennünk és körülöttünk van. Ezekről a pillanatokról írok.