Belefér egy kabátzsebbe

Egy kemény kobakos makkot találtam a kabátzsebemben, ami nem volt nagyobb a hüvelykujjam felénél.
– Hogy kerülsz ide kiskatona? – tűnődtem a fényes vértjét, büszke sisakját nézegetve – Hát persze, Debrecen! – jutott eszembe az elmúlt hétvége.
Vasárnap a nagyerdei köztemetőben jártunk. Virágot vittünk a sírokra, mikor a séta közben megpillantottam az úton heverő makkokat. Gyermeki lelkesedés lett úrrá rajtam, lehajoltam, felvettem az egyik termést, majd gondolkodás nélkül zsebre tettem. Különös nem? Úgy gyűjtjük ősszel a makkot, a diót, a vadgesztenyét, mintha értékes kincsre lelnénk, mintha a kezükben szorongatott apróságnak varázsereje lenne. Holott nincs ebben varázslat. Egyszerűen meglátjuk azt, ami a szemnek olykor láthatatlan.

Én ilyen szemmel tekintek a debreceni temetőre. Tudom, furcsán hangzik, de kevés hely egyike, ahol átjár a nyugalom, ahol egy rövid időre kiszakadok a földi zajból és békére lelek.
Tavasszal színes tulipánok, nárciszok nyílnak a parcellák közötti virágágyasokban, méhek zümmögnek a sziromtenger fölött, s édes illatot hoz a szellő a virágárusok portékája felől. Nyaranta madarak viribelnek a pocsolyákban, jókedvű verebek röppenek egyik tömzsi tujáról a másikra. Hopp, bevetik magukat a zöld levelek közé, mintha bújócskázó gyerekek lennének. Ősszel a harkályok kopácsolnak a tölgyesek repedezett törzsén, a nyírfák sárga levelei pedig felitatják az arra járók könnyeit. Hideg téli napokon, mikor a természet is nyugalomra tér, a Nap üvegfénye vetődik a sírokra, s a régi karácsonyok emlékét a melegen pislákoló mécsesek őrzik.
Egyedül a ravatalozó szilvakék cseréptetőjére pillantva nehezedik el a szív. A hatalmas sötétbarna épület falai között az elmúlás állandó vendég. De nem bánt ő senkit. Mindössze emlékeztet arra, hogy egy körforgás részei vagyunk, és az élet annyira apró, hogy belefér egy kabátzsebbe.

Mit gondolsz?

Egy pillanatra megállni, hangosan nevetni, sírni titokban, elcsendesedni, belekortyolni egy bögre tejeskávéba, megfogni a gyermekünk kezét, örülni annak, ami bennünk és körülöttünk van. Ezekről a pillanatokról írok.