A szív dallama

Az írás nem az első leütéssel kezdődik és nem a mondatok megformázásával, hanem az odafigyeléssel. Elég egy elcsípett pillanat, egy üres perc, amit úgy töltenek ki az érzések, mint az áramló zene a teret. Szavak helyett, egy alig hallható dallam munkálkodik a lélekben, amely sokszor annyira halk, hogy elveszhet a dübörgő gondolatok között. Mert az agy folyton zakatol, sóvárog, ítélkezik, érvel, túl gondol, de nem lát. Voltaképpen a róka is megmondta, jól csak a szívével lát az ember, és mennyire igaza van.

Mit gondolsz?

Egy pillanatra megállni, hangosan nevetni, sírni titokban, elcsendesedni, belekortyolni egy bögre tejeskávéba, megfogni a gyermekünk kezét, örülni annak, ami bennünk és körülöttünk van. Ezekről a pillanatokról írok.