Hétköznapok gyöngysora

Néha elfeledem, hogy azok a pillanatok a legszebbek, amelyeket átitat az örökkévaló. Kávét inni napsütésben, macska dorombolásra elbóbiskolni egy esős hétköznap este. Olyan percek ezek, amelyek már-már túl egyszerűnek tűnhetnek, és mégis, legszívesebben ezeket a pillanatokat fűzném fel egy gyöngysorra. Mert jártam én már messzi országokban, káprázatos épületekben, de sehol nem találtam igazán a helyem. Azt hiszem, én az egyszerű percek vándora vagyok. Nincs túl sok kincsem, de amim van, az elfér egy gyöngysoron.

Mit gondolsz?

Egy pillanatra megállni, hangosan nevetni, sírni titokban, elcsendesedni, belekortyolni egy bögre tejeskávéba, megfogni a gyermekünk kezét, örülni annak, ami bennünk és körülöttünk van. Ezekről a pillanatokról írok.