Ilonka néni

Vajon, mi marad meg a fiatalságából, kinek évtizedek nyomják a vállát?Erről eszembe jut egy történet. Még egyetemista koromban ismertem meg egy öregasszonyt, Ilonka nénit. Egy bérházban laktunk, én a másodikon, az asszony pedig az egyik földszinti lakásban. Isten tudja, mióta élhetett ott. Egyesek azt rebesgették, az első lakók között költözött be a hűvös falak közé.

Reggeli fogócska

Zoli idegesen kaparássza a kávés cukrot a csészealján, majd a szájához emeli a kiskanalat, és lenyalja. A konyha reggeli csendjében tisztán hallja, ahogy a kristálydarabok, mint homokszemek recsegnek a fogai között. Ha pedig igazán figyel, akkor meghallja a sós tengeri szellő sustorgását és a végtelen víz morajlását a konyhasziget közelében. De Zoli csak a saját

Mikor a kövek hallgatnak

Negyedik napja utaztam nyolcad magammal a kisbusz hátuljában, és negyedik napja zötykölődött bennem a sok-sok élmény, amit az erdélyi kirándulásunk alatt szereztem. Az emlékek ma is olyan élénken izzanak bennem, mint a tábortüzünk a bölcs némaságú Hargita tövében. Szinte érzem a szalonna és kolbász füstös ízét a számban, amit a székelyudvarhelyi vendéglátónk, Ida szerint csak

Emlékek kertje

Nagyi mindig azt mondogatta, mennyivel jobb lenne a világ, ha az emberek megbecsülnék azt a keveset, ami nekik adatott. Sosem lekicsinylően mondta, csupán azzal a bölcsességgel, amit egyedül egy idős asszony tudhat magáénak. Ahogyan a krumplihajak a földre hulltak a keze ügyéből, mikor a ragacsos lekvárnak valót főzte a tűzhelyen, vagy a bodzavirágokat metszette a

Hol van az, ami nincs?

Gáborka a vizes fahasábok tövében üldögélt, és azon tűnődött, vajon hol lehetnek azok a dolgok, amelyek nincsenek többé. A szüleit hiába kérdezte, napok óta egy szót sem szóltak. Egyedül az anyját hallotta összefüggéstelenül magában beszélni. Néha az apja is feltűnt, de olyankor nem volt magánál, úgy dölöngélt jobbra-balra, mint az udvaruk végiben a rozoga kerítés,

Korcsolya

Így télen fel-alá futkos a hideg szél a mozgólépcsők végtelenjén, és ha úgy tartja kedve, elidőzik az aluljárók között. Megnézi magának a várakozó utasokat, és meleg tollkabátok résein keresztül felborzolja a békésen szunnyadó karokat. Az ember hiába bugyolálja jól be magát, van, ami ellen a ruha sem véd. Ezért félek én a januári fagytól. Olyan

Elfogyott a boldogság

– Elfogyott – krákogta Krisz, miközben a foltos kanapén fetrengett. Annyira be volt állva, hogy napok óta fel sem bírt kelni, a kis dolgát is befőttes üvegebe végezte el, amitől kegyetlen ammónia szag terjengett az egész lakásban.– Szedd már össze magad – állt a szoba végében Peti, aki nem először látta a barátját ilyen állapotban.

Harminc négyzetméter boldogság

Két évig laktunk a Kassák Lajos utcai garzonban, és a fene se gondolta, hogy két év ilyen gyorsan elrepül. Az egyik pillanatban a fejünket vakartuk, hova fognak elférni a pólóid, a másik pillanatban egy fekete bőröndökbe dobáltuk a ruháidat. Emlékszel, hogy mennyit vitáztunk a költözés miatt? Te ragaszkodtál a megszokott életünkhöz, de én azt éreztem,

Szőnyegmesék

A nappaliba lépve, a tölgyfa padló ismerősen rám nyekereg. Már bújok is ki a cipőmből, de azzal a lendülettel rájövök, hogy anyám többé nem fog szólni. „- Édes kislányom, ne a sáros bakancsban trappolj végig a szobán!” Szinte látom, ahogy csípőre tett kézzel áll, és a perzsaszőnyeget siratja. Mennyire imádta, minden kacskaringós mintába belelátott egy-egy

Becsöngettek

Egyre hűvösebbek a reggelek, ilyenkor jólesik az izzasztó paplan alól kintre telepedni. Ma is korábban keltem, megvártam amíg lefő a kávé, és kiültem a bejárati ajtó előtti lépcsőre. A gesztenyefa leveleit nézem, már ami maradt rajta, mert elég korán lehullatta őket. Most is csupa levél a belső udvar pedig a gondnok tegnap gereblyézett, négy kupacban