Hetedik fejezet

Szürke homály lebegett a város felett, és az eső egyre nagyobb cseppekben folyt végig a villamos ablakán. Örvények, mint néma sikolyok tátogtak a Duna felszínén, mintha a folyó szólni szeretne, de a szavait magával ragadja a lefelé húzó víztömeg. Beleborzongtam a látványba.Akárhányszor haladtam át a Duna felett, a város mindig tükröt tartott elém; hol a

Hatodik fejezet – második rész

Egyszer valaki azt mondta nekem: Nem az számít, hogy eléred-e a célod, hanem van-e benned elég bátorság megtenni a hozzá vezető első lépést. Elindulsz vagy megtorpansz? Tulajdonképpen nincsen vesztenivalód.Azon az estén, a kávézóban, én a megtorpanást választottam.Hogyan kezdhetnék tiszta lappal, ha a múlt utánam nyúl, és éles fekete vonalat húz a hófehér lapjaimra? Talán nem

Hatodik fejezet – első rész

1944. októbere, Kecskemét A felnőttek azt mondogatták, hogy a háború nem Isten műve, hanem az emberé, aki Istent játszik. Az Úr vigyáz a gyermekeire, megszabadítja őket a gonosztól. Azonban a tanya pincéjében kuporogva, ahova beszűrődött a golyók süvöltése és az aknák robaja, a kislány nem látta az Úr jóságát.Érezte, hogy minden egyes nappal nő körülöttük

Ötödik fejezet

Két dologra jöttem rá az interjú kapcsán. Az egyik, hogy léteznek szemtelenül jóképű harmincas családfakutatók, akik lebilincselő dolgokat tudnak mondani. A másik, hogy vannak beszélgetések, amelyek tovább folytatódnak az emberben. Olyan ez, mint életünkben először megpillantani egy havas hegycsúcsot, amelynek a látképe örökre az emlékezetünkbe vésődik.A Miklóssal folytatott beszélgetés tagadhatatlanul nyomot hagyott bennem. Egy ponton

Negyedik fejezet

1944. XII. 13.Diósjenő Kedves Sz!Remélem, a legjobb egészségben találnak soraim, amit én nem mondhatok el magamról. Az állapotom egyre romlik, nem tudom, mikor láthatom a gyerekeket viszont.Kérem, óvják őket, vigyázzák a léptüket!Reméljük, hogy hamarosan eljön a várva várt tavasz, és akkor majd minden rendben lesz.Isten önnel a viszontlátás reményében, sokszor csókolom Angyalka Hajnalban arra ébredtem,

Harmadik fejezet – második rész

- Hát itt vagy! Azt hittem már leléptél - köszöntött Ági, mikor kipirosodott arccal beléptem a kávézóba.- Szia! - lihegtem. A lépcsősor újbóli megtétele teljesen kikészített. Végig azon dühöngtem, hogy a francért nem fejeztem be a jogsit évekkel ezelőtt. Sőt, az is felötlött bennem, hogy egyből az állomásra megyek, és házáig meg sem állok, de

Harmadik fejezet – első rész

1967 decembere, NagymarosA házikó kéménye úgy ontotta magából a füstöt, mintha egy manó ülne a barna cserepeken, szájában egy jól megtömött pipával, és derűsen pöfékelne a szürkületbe. Majd az égbolt elsötétült, a füst könnyű teste eltűnt, csupán a szívet facsaró illat lebegett a domb felett.Odabent, a ház asszonya rátett két fahasábot a kandallóban pislákoló tűzre.Mikor

Második fejezet

A kilences buszon ültem, ami lassan araszolt a Margit-hídon. Fejemet az ablaküvegnek támasztva figyeltem, ahogy arany sugarak hullanak Duna vizére, és a kora őszi időjárás különös ragyogással vonja be a háztetőket. Minden annyira békésnek tűnt, mintha a Nap függönye eltakarná szemünk elől a földi gondokat.Bárcsak, ennyire egyszerű lenne az egész. Lehunytam a szemem. Megjelent előttem

Első fejezet

A szeptemberi nap fénye beterítette az angyalföldi konyhám falait. Az étkezőasztalnál ültem, hunyorogva néztem a laptop kijelzőjét, majd magasabbra vettem rajta a fényerőt. A megnyitott Word dokumentum, mint a szikrázó havas táj, szinte bántotta a szemem, és a fehér lapok még üresebbnek tűntek, mint előtte.- Ki fognak rúgni - temettem kezembe az arcom.Órák óta a

Prológus

1944 decembere, Diósjenő Földöntúli csend ült a havas utcákon. A téli hideg, ami szellemként keringett a házak udvarán, belehasított a néma időbe; jöttét elfojtott lélegzetek, lecsukott szemfedők, összeszorított fogsorok kísérték. Az emberek behúzódtak otthonaikba, onnan imádkoztak az Istenükhöz.Védj meg minket a gonosztól! Suttogták a sötét szobákban gubbasztva. De a Jóisten nem felelt, nem fordította feléjük